Akinek van némi emléke a szocialista nagyvállalatok hatékonyságáról, netán hordott is belőlük haza ezt-azt rendesen (megjegyzem, a "Tiéd a gyár!" jelszó alatt valami egészen mást kívántak érteni akkoriban az elvtársak), az bizonyára kevesebb "termelési" helyzetkomikumot feltételez egy szigorú profitorientáció szerint működő multinál. Elvégre, ahol minden szabályozott, tervezett, mért és ellenőrzött, ott bizony rendnek és fegyelemnek kell lennie. Ezt akarták hinni akkoriban is és most is, mint ahogy nem volt igaz sem akkoriban, sem most. Persze naiv dolog lenne a kettő közötti egyenes párhuzam, annál is inkább, mert az idő csak az egyiket látszik igazolni (és mint tudjuk, az idő pénz!), mégis, aki dolgozott már multinál, az pontosan tudja, hogy a parasztvakító prezentációk, a valagszaggató meetingek, a kozmetikázott statisztikák, és a szervezeti hierarchia különböző rétegeiben elburjánzó idióták mögött sokszor éppúgy elveszik az értelem, mint anno.

A Dilbert karikatúráktól a Hivatali patkányok című filmig olyan sokan foglalkoztak már a témával, hogy amikor néhány éve elhatároztam, humoros könyvet írok a magyarországi tapasztalatokról, aggódni kezdtem, vajon képes lesz-e bárki is röhögni ezen. Arra gondoltam, aki ilyen környezetben dolgozik, az már rég beletörődött (esetleg belefásult) a dolgok megmásíthatatlan menetébe, aki pedig nem, az úgysem fogja érteni. Aztán három évvel később, amikor a könyv a boltokba került és elkezdtek napi rendszerességgel érkezni az olvasói visszajelzések, be kellett látnom, hogy tévedtem - sajnos nem csak abban, hogy talán nem fog senki nevetni rajta. Bár szép számmal érkeztek dícsérő szavak, legalább annyian kérték ki maguknak a leírtakat. (Nem térnék ki külön a mű irodalmi értékét megkérdőjelező anyázásokra, mint harmadik csoportra, ezt a szálat röviden azzal varrnám el, hogy jómagam is erős túlzásnak érzem a könyvterjesztés során hozzá(m)tapadt szépirodalmi besorolást.) Szóval azok, akik kikérték maguknak, hosszú sorokon át igyekeztek meggyőzni arról, hogy a multikkal bizony minden rendben, a főnök okos, a szabályok isteniek, az érték pedig lépten-nyomon teremtődik; hallelúja továbbá minden HR-alkalmazottnak, akiket megalapozotlanul feketít be ez a kritikán aluli kultúrmocsok.

A Libri Online-on már a könyv megjelenését követő hetekben elszabadult a pokol. Olyannyira, hogy le kellett tiltani a hozzászólásokat, miután egy válogatott társaság (köztük a minden bizonnyal álnevet használó Adolf Hitler) nagyon elküldött engem - nem csak a kibertér távolabbi zugaiba.

Természetesen a könyv egy görbe tükör, ráadásul egy őrült tanácsadó szemén keresztül. Mint ilyen, itt-ott kétségtelenül túloz; felnagyít bizonyos részleteket, míg másokat figyelmen kívül hagy. Azt hittem, ez egyetemet végzett embereknek nem okoz különösebb gondot. (Mint ahogy vicchallgatás közben is pontosan tudjuk, nem csupán két ember utazik azon a bizonyos vonaton. Írhatnék itt persze az átvitt értelemről is, de a történtek után félek, sokan megkérdeznék, hová vitték át.)

Végül rá kellett jönnöm: a könyvem nyomán megrökönyödött emberektől multi igazán egy multi. A többiek meg elvégzik az érdemi munkát. Mindenki értse, ahogy akarja.