Mielőtt bárki kommentekkel árasztana el, előre le kell szögeznem: nem vagyok sem jobbos, sem balos. Nem mentegetőzni akarok, egyszerűen csak úgy vagyok ezzel, hogy két sz#r közül nem kötelességem választani. Abban az országban, ahol már a szellemi elit is (részben) korrupt - félreértések elkerülése végett: ennek a csoportnak nemigen van közös metszete a politikusokéval kishazánkban -, úgy érzem, helyénvaló a passzív rezisztencia.

A minap a szokásos kéthetenkénti postaláda ürítésemkor „végre” kezembe akadtak az MSZP kiadványai a reformokról, illetve arról, hogy miért kell majd nemmel szavaznom. Nos, az előbbi brosúra oly mértékben tele volt (van) félrevezető ábrákkal, mint például a felsőfokú végzettségűek keresetének viszonyítása a középfokú végzettségűek keresetéhez, mindez más országokhoz hasonlítva, hogy megfogalmazódott bennem a kérdés: tényleg ennyire hülyének néznek? (Egy kezdő multis is ügyesebben kozmetikázza az érveit, uraim!) A népszavazásos füzetkét meg - a józan ész nevében - négy példányban kaptam meg, gondolták, hátha nem bírja ki a család, hogy ne egyszerre olvassuk az ukázt.

Már azt sem értem, miért kell 4 milliárd forintot elkölteni egy tét nélküli népszavazásra. (A demokrácia nem egyenlő az anarchiával, ezt jobbról is tudomásul kellene már venni.) Azt meg végképp nem, hogy miért költenek el még egyszer ennyit a marketingre. Hát nem egyértelmű, hogy „pártszavazás” lesz; hogy a józan észre kár is apellálni bármelyik oldalon?

Azt hiszem, a magam részéről megpróbálom az egyetlen értelmes oldaláról megragadni a problémát: azt nem lehetne, hogy a környezetvédelem nevében ne szórjanak szét - egyik oldalon sem - ennyi „szemetet”? Van elektronikus média, ráadásul megvan az az előnye, hogy ott csak az nézi / olvassa, aki akarja.